Egy kiállítás képei

Szerda délutánra sikerült csak jegyet venni a vonatra, így elég későn érkeztem meg HBhf-re. Kiadós vacsora, és pár korsó helles után már csak a reggelre koncentráltam. Belépők kikészítve, ing kivasalva. Nyitásra ki is értünk, mindenki kész, hajrá. Gyors, jól szervezett beléptetés, mint az megszokott Münchenben. A kiállítás hatalmas területet kapott. Négy terem a földszinten, az emeleten még két csarnok. Nagy örömmel láttam, hogy a kiállítás nyitó napja egybe esett Emil Berliner születésnapjával. Nem is lehetne jobban tisztelegni munkájának, mit eme nagyszabású kiállítással. Ó ha láthatná…
Belépéskor azonnal megkaptuk a kiállítói katalógust, némi reklámanyaggal bővítve. Gyorsan átfutottuk, kit merre találunk, és az akit nem találunk. Első utam természetesen a KáCsa Audió standja volt. Szépen elrendezett impozáns, mint ha az üzletükben lennék, mindenki kedves, mosolyog. Már korán reggel óriási embertömeg gyűlt össze náluk, jó ezt látni. Köszönés, rövid beszélgetés, és már rohanok tovább, le ne késsem a találkozókat. Az Ortofon standját el se lehet téveszteni. Hangszedők mindenhol, a háttérben pedig az összetéveszthetetlen hatalmas piros Ortofon logó. Mr. Christen H. Nielsen-nel rövid beszélgetés, mindenki jól van, kézfogás és mindketten rohanunk tovább. Felmentünk az emeleti átriumokba, és rövid keresgélés után meg is találtuk az EMT Studiotechnik Gmbh-t. Mint ha megállt volna az idő. Gyönyörű és robosztus lemezjátszóik, igencsak bekerültek az „elpusztíthatatlan” kategóriába. Jó látni, hogy egy ilyen, klasszikus, nagy múltú gyártó mennyire őrzi hagyományait. Itt már több idő volt a megbeszélésre.
A kötelező körök lefutása után kezdődjön a szabad program! Rengeteg a kiállító, szinte mindenki itt van. Körülnézve egyből megakadt a szemem a Transrotor pavilonján. Gyerünk! Hát igen a lemezjátszók… Mindenkinek meg vannak a gyengéi. Hihetetlen csodálattal bámuljuk a jobbnál jobb lemezgyalukat, majd egyszer csak nővérem el kezdi bökdösni a vállamat, és mosolyogva kérdezi – Jól látom az árát? – Igen, 118.000.-€!!! Azt hiszem megtaláltuk a legkedvezőbb ajánlatot. No de menjünk tovább, ne ragadjunk le egy helyen rengeteg csoda vár még ránk. Tovább indulva még sok érdekességet láttunk, a Focal újdonságait, a KEF hangsugárzók letisztult vonalait, Sonus Faber, Naim, Denon és még sorolhatnám a végtelenségig. A koppenhágai illetőségű Moerch cég lemezjátszó karjai egyszerűen fantasztikusak. Hiába, a dánok tudnak valamit.
A lenti arénában megtaláltuk az olasz gyártókat. Dizájn és csillogás minden mennyiségben. Az Albedo Audio dobozai egyszerűen csodálatosak, kiváló tervezésűek fenomenális hanggal. A Rosso Fiorentino egyedi jellegzetes dobozai le se tagadhatnák, hogy hol készültek. Kedvencem a Fiesole monitoruk volt, krokodilbőr féle bevonattal.
Szeretném kiemelni még a Diesis Audio nyitott dobozát. A doboz robosztus megjelenése ellenére kifejezetten lágy, légies jól hallgatható hangzással bűvölt el. Pontos, jól megfogott sávszélek és színpadkép. Néha kissé tolakodó volt számomra az alsó basszusa, de mindent egybevéve egy igen jó produktumot sikerült meghallgatni.

Örömmel láttam, hogy a több utas hangsugárzók monopol világában találni szélessávúakat is. Az Alterier du Triode dobozai és csöves erősítői fantasztikusak. A manapság jellemző egyedi dizájnok és furcsa formák mellett a klasszikus hangsugárzók is helyet kaptak. A szín és forma végeláthatatlan kavalkádjában könnyű elkeveredni, menjünk is tovább

A kiállításról visszafele még beugrottunk a sörmenzára pihenni, közben nővéremék szorgosan győzködnek, maradjak még és menjünk el a hétfői görkorcsolyázásra, de most is le fogok maradni róla. Vasárnapra már megvettem a jegyet a hazaútra. Majd legközelebb.
Szombaton, már besokallva a látottakból, kimentünk a Flohmarkt-ra az Olympia parkban. Maradék euróm itt nagy veszélybe került, az összes hanglemez árust végigtúrtam, a nyereményem egy nagy halom Decca SX, Deutsche Grammophon kiadványok, valamint két első nyomású Pink Floyd album
Hát kell ennél több hétvégére?